Mozi a színházban, Vargas Llosa-adaptációk, Dalí és Buñuel kapcsolata, John Wayne és a hatvanas évek, a Fekete hattyú. Köszöntsük a tél utolsó hónapját a friss Filmvilággal!

"A színházból gyakran vezet út a filmbe, de vajon így van ez fordítva is? Vezet út a mozivászonról a színpadra?" - teszi fel a kérdést a februári Filmvilágban Gelencsér Gábor és Muhi Klára, majd próbálja azt megválaszolni két vonatkozó, adaptációról elmélkedő cikkben. Ezt a gondolatsort folytatja a Vargas Llosa műveinek megfilmesítésével foglalkozó esszé is, jóllehet az írónak csupán öt könyvéből készült filmváltozat - a többi remekmű még értő rendezőre vár.

Az ehavi szám előveszi és leporolja a Buñuel hagyatékot is: szó lesz az Aranykor mítoszáról és a rendező Dalíval való kapcsolatáról. Emellet a lap egy másik örökséget is felfrissít: John Wayne és a western most a Coen fivérek miatt nyert aktualitást. A 2011-es év másik nagy durranása Aronofsky új remeke, a sokat dicsért és várva várt Fekete hattyúja - két cikk foglalkozik az Oscar-jelölt "pszichobalett-tel". 

A Prizma szerkesztősége a Fogasházzal karöltve filmklubot szervez, méghozzá legújabb számukhoz kapcsolódóan. A szervezők most nem a szokványos "Nézzük újra a Jarmusch-filmeket!" felkiáltás tűzték zászlajukra. Ehelyett a rendező kedvenc filmjeiből szemezgettek.

Minden második pénteken este 7 órától az Akácfa utca 51-ben Jim Jarmusch életművéhez kapcsolódó filmeket mutat be a Prizma. A holnapi vetítés a facebookon is megtalálható, ahol a következőket olvashatjuk:

Egy hete érkezett a hír Berlinből, hogy Kárpáti György Mór filmje, az Erdő bekerült a Berlinale rövidfilmes szekciójába. A rendezővel ennek kapcsán beszélgettem az egyetemen szerzett tapasztalatokról, itthoni és külföldi lehetőségekről, változásról, tervekről és a "fejlődésben lévő szervezet"-ről.

Laterna Hungarica: Idén végzel az SZFE rendező szakán. Hogyan értékeled a mögötted álló majdnem 5 évet?

Kárpáti György Mór: A legjobb gyakorlat az volt, hogy filmeket készíthettünk, hiszen ebből lehet a legtöbbet tanulni. Emellett sok filmet néztünk az osztályvezető tanárunkkal, Enyedi Ildikóval. Egyik héten hetvenes évekbeli amerikai krimit hoz, a másik héten animációt, máskor klipet, a filmek után pedig mindig beszélgetünk, ami nagyon inspiráló. Sok vendégtanár jött: az utóbbi időben Ildikó óráin kívül fontos volt a színészvezetési kurzus Gothár Péterrel, illetve a Brecht-kurzus Zsótér Sándorral.

LH: Ha jól tudom, írni is szoktál – az önkifejezésnek miért ezt a két formáját választottad?

KGYM: Előbb volt az írás. Nagyon sok kortárs prózát olvastam, és elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon én tudok-e ilyet írni. Néhány írásom meg is jelent, például a Ligetben, az Ex Symposionban és a Holmiban, de ritkán írok, és csak rövid prózát. A filmmel más a helyzet: még gimnázium elején, 2001-ben megbuktam, évismétlésre köteleztek, és ezután nem volt pofám a szüleimtől pénzt kérni nyaralásra. Nyári munkát vállaltam Gárdos Péter Az utolsó blues című filmjének forgatásán. Nagy hatással volt rám ez a helyzet, egyre jobban átláttam, hogyan készül a film: százan dolgozunk negyven napig azért, hogy naponta 3-4 hasznos percet felvegyünk, és végül a részletek egésszé álljanak össze. Aztán úgy voltam ezzel is, mint az írással: ki akartam próbálni, hogyan lehet ilyen keretek között elmondani egy történetet. A játék vonz benne és az idővel való versenyzés. Mert abból mindig kevés van.

Tegnap lett végleges és nyilvános, hogy a Berlinale hivatalos programjában mely magyar művészek mutathatják be legfrissebb, vagy épp készülőfélben lévő projektjüket. Négy név képviseli hazánkat február közepén az egyik legjelesebb európai filmfesztiválon.

Megkockáztatjuk, hogy Tarr Béla neve a legszélesebb körben ismert mind a négy közül - nemcsak Magyarországon, de szerte a világon. Ezért igazából nem meglepő, hogy új filmje, a Torinói ló bekerült a berlini versenyprogramba. Persze aki olyanokat rakott le az asztalra, mint a Sátántangó, vagy a Werckmeister harmóniák, annak feltétlenül ott a helye egy ilyen mustrán. Legújabb filmjében ismét Krasznahorkai László közreműködött forgatókönyvíró-társként, ezért reméljük a legjobbakat, vagyis azt, hogy a címében A londoni férfit megidéző mű tényleg csak címében hasonlít a legutóbbi alkotásra. Szinopszisában a következőket olvashatjuk: "A cím arra a lóra utal, amelyet Friedrich Nietzsche pillantott meg 1889. január 3-án, torinói lakásából kilépve. A kocsi elé kötött ló megmakacsolta magát, mire a kocsis ostorral ütlegelni kezdte. A filozófus odalépett a lóhoz, majd hatalmas zokogásban kitörve átölelte. Miután szolgája hazavitte, ágyba tette Nietzschét, aki innentől kezdve élete hátralévő 10 évét némán, szellemi leépülésben töltötte."

Kispesten született, édesapja főpincérként dolgozott a családi kisvendéglőben, ám a gazdasági válság miatt csődbe ment a vállalkozás. Cserkész lett, majd egy tanára hatására elgondolkodott a papi pályán. A második világháború alatt kármegfigyelő szolgálatot teljesített, később Somogy megyében hadimunkára fogták. Érettségi után felvették a Színiakadémiára, közvetlenül diplomájának megszerzése után elszerződött a Nemzeti Színházhoz. Sinkovits Imre 2000-ben ezen a napon hunyt el.

Mielőtt elindult volna a színészi pályán, igen sok kalandban volt része. Fiatalkorát a cserkészkedés formálta, ám - belső konfliktusokkal küzdve - a levente-mozgalomban is részt vett. Édesanyja németül tanította: ez igen nagy hasznára vált, amikor a második világháború vége felé a visszavonuló németekkel találkozott. Egyszer még egy Németországba tartó vonatra is felrakták, ám szerencsésen lemaradt Szentgotthárdnál. Az oroszokkal is akadt némi konfliktusa: több családtagját elvitték, ő maga háromszor szökött meg a malenkij-robot elől. 

Káosz káosz hátán - valahogy így lehetne röviden leírni azt, ami 2010-ben történt a magyar mozgókép életében. Tavaly leváltották az MMKA igazgatóját, majd az új igazgatót a "filmszakma őszödi beszéde" után lemondásra szólították fel. Mindeközben rendezők és más filmművészek kiáltványokat fogalmaztak, köztük olyanok is, akik aktívan hozzájárultak ahhoz, hogy idáig jutottunk. A zavarosban berekesztettek mindenféle támogatások, az MMKA kereke nyikorgott egy kicsit, majd megállni látszott, azonban az ezt helyettesítő intézmény még nem jött létre - ehelyett csupán egy átláthatatlan médiatörvényt kaptunk az arcunkba. Tovább is van. Mondom.

Volt egyszer egy olyan kezdeményezés, hogy 'Kortárs magyarok'. A meghirdetett vetítésekből azonban épp a legérdekesebbek maradtak el: a Pál Adrienn nagy port kavart a külföldi elismerés, és az itthoni támogatás megvonása miatt, a Womb azonban még bízik az állítólagos márciusi bemutatóban - s teszi mindezt olyan csöndben, hogy senkinek ne tűnjön fel, ha véletlenül mégsem kerülne sor rá.  

Tegnap érkezett a hír: néhány hónapnál tovább nem futja az art mozik működési költségvetéséből. A Magyar Mozgókép Közalapítvány ugyanis korábban zárolt minden támogatást, a már aláírt szerződésekre nem folyósít pénzt, új szerződéseket nem köt és pályázatokat sem ír ki.

Ez azért rendkívül szomorú, mert a budapesti art moziknak az MMK jelentette a támogatás egyetlen forrását. Ezeknek a moziknak évente hozzávetőlegesen 500.000 látogatójuk van, ám a jegybevételnek csak a fele marad a pénztárakban, mivel ebből fedezik a filmek jogköltségét is.

Az MMK utódintézményének felállásáig - úgy tűnik - még várni kell, egyelőre ugyanis a külső szemnek nem érzékelhető, hogy történnének ez ügyben lépések. Addig viszont elengedhetetlen volna az elmaradt támogatások legalább részbeni pótlása, illetve a jövőbeni pályázati lehetőségek egyeztetése. 

Nem is olyan rég megjelent a Get engaged című országimázs film második része, amely a Word of potentials címet viseli. Ez annyit tesz: a lehetőségek világa. Segítek: ez volna Magyarország. Na de miért is?

A Vastagbőr blogon érdekes tényeket olvashatunk. Összefoglalva a lényeget: a kisfilm 20 találmányt idéz, ebből az utolsó a nem kicsit problematikus "a magyar nők a legszebbek a világon", ami már csak azért is visszás, mert a filmet elvileg ugye külföldi kollégáknak szántuk, akik között lehet, hogy a női nem is képviseltetve van. Marad tehát 19. Ebből a 19-ből végül 5, vagyis inkább 4+1 kerül ki győztesen - öt darab innovációról mondható el, hogy magyar: a csuklós buszról, a lágy kontaktlencséről, a Kodály-módszerről, gömböcről, és ott van még a Magyarországon gyártott Leonar3DO néven futó informatikai termék.

Megjelent a Filmvilág első száma az újévben! Vegyétek, vigyétek! 

A januári szám többek között a francia mester, Jean-Luc Godard 80. születésnapját ünnepli: "Okos, sőt bölcs filmet előtte is, utána is csináltak, de az a fajta folyamatos, de sohasem unalmas és lapos, hanem szikrázóan szellemes önreflexió, ami minden filmjét áthatja, előtte is, utána is ismeretlen." A tisztelettétel mellett szó lesz Godard és gyönyörű színésznője, Anna Karina viszonyáról, aki a rendezőnek nemcsak múzsája, de felesége is volt.

Berettyóújfalun született, mozigépész édesapja révén már korán elkezdett ismerkedni a filmművészettel. Érettségi után gyakornoki állást kapott Budapesten, a Hunnia Filmgyárban. Majd művészettörténetet, filozófiát és esztétikát hallgatott, később a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakos diákja lett. Első filmjét, az Úttörőket, betiltották.

Eleinte rendezőnagyságok mellett dolgozott, többet között Radványi Géza mellett: a Valahol Európában című film forgatása során ügyelő volt. Első nagyjátékfilmje 1954-ben készült el, ez volt a Liliomfi, amely a humor és a biedermeier jegyében forgott. Ezt követően már inkább a neorealizmushoz közelít, mint például A 9-es kórterem című filmjében. 

"Amellett, hogy bemutatjuk a magyar és az egyetemes cigány kultúra értékeit, a második seregszemle programjával a különböző származású emberek közötti azonosságot szeretnék hangsúlyozni." - mondta el az MTI-nek Buslig Eszter szervező. Ma kezdődik a Cigány Filmfesztivál, melynek a VIII. kerületi Kesztyűgyár Közösségi Ház, a Napház és az Örökmozgó ad otthont.

Kalla Éva és Sós Mária a mustra ötletgazdái. Olyan programsorozatot akartak létrehozni, amely bemutatja a magyarországi és európai cigány kultúra értékeit, valamint elősegíti a kisebbségi és többségi csoportok közötti társadalmi párbeszédet. 

Az immár másodízben megrendezett fesztivál igen sokszínű mind tematikájában, mind a műfajokat tekintve: vetítik Macskássy Katalin animációs kisfilmjét, Guy Ritchie Blöff című nagyjátékfilmjét, Schiffer Pál Fekete vonatját, Silló Sándor Parno Grasztját, Dargay Attila Szaffiját, Groó Diana Vespáját (írásunkat lásd itt), valamint Nagy István Sorsod Borsod című filmjét is (írásunkat lásd itt). A programokat a szervezők tematikusan csoportosították: kedden oktatással kapcsolatos filmeket vetítenek, este fél 7-től pedig  "Integráció-szegregáció" címmel tartanak kerekasztal-beszélgetést  a filmekkel kapcsolatban.

Holnap kezdődik a Vörösmarty moziban A szegénység arcai névre hallgató dokufilmfesztivál. Három napon keresztül több száz filmet mutatnak be az ingyenesen látogatható programon. Érdemes elnézni, hisz te is itt élsz.

A fesztivál célja elsősorban az, hogy a film médiumán keresztül elősegítse a szegénységről szóló társadalmi párbeszédet. Az elmúlt három év hazai filmterméséből válogatott a zsűri: lesz szó árvízkárosultakról, romákról, heroinistákról - egyszóval olyan problémákról, amelyek sajnos széles körben nehezítik meg az alsóbb rétegek életét. 

Holnaptól a Cirkó Gejzírben Tarr Béla összes! A rendező összes nagyjátékfilmjét 35 mm-es kópián vetítik négy napon keresztül - a kezdeti fikciós dokufilmtől kezdve egészen a az extrém hosszúságú beállításokig követhetjük nyomon a ma élő egyik legfontosabb magyar direktor pályáját.

Program

Csütörtök:

18.15: Londoni férfi

20.30: Családi tűzfészek 

A filmszakmában a drasztikus változások éve az idei. Grünwalsky ment, Kőrösi jött, elzárta a csapokat, és kisvártatva azt kezdték susogni, hogy a Szemle is elmarad, majd bemutatók bizonytalanodtak el, végül pedig született egy kényszerű deklaráció  a magyar filmművészet védelmében. Ám mi most ennek ellenére, vagy épp emiatt, mégsem a jövőbe, hanem inkább a múltba révednénk egy post erejéig.

A kétezres évek első évtizede lassan véget ér, visszatekintve pedig bizonyos markáns trendek és irányok körvonalazódnak. Sok minden történt: műfaji próbálkozások, remake-hullám, mágikus realizmus, kamaradrámák, kosztümös filmek dögivel. S bár őszintén féltjük a magyar filmet (nemcsak mostani ellehetetlenítése, hanem a hatalmas szakadék miatt is,  amely az utóbbi években keletkezett a közönség és a szakma között), elnézve  a tízes  éveket, a felejtés jótékony fátyla mögül meghatározó és fontos filmek sejlenek fel, melyek, mint pelyva között a búza, bizonyítanak, és felcsillantják a reményt, hogy érdemes lesz majd jegyet váltani a magyar premierekre - ha lesz még ilyen.

Holnap startol az EuShorts, vagyis az európai rövidfilmek mustrája. "Kicsi, színes, fogyasztása nem vesz sok időt igénybe, hatása viszont annál tartósabb. Sőt, egy maréknyi leküldésével még változatosabb élményekben lehet részünk" - hangzik a fesztivál szlogenje, amely a rövidfilmeknek a gyógyszerekkel való hasonlatosságát emeli ki, akárcsak a plakáton és a honlapon sorakozó bogyók és pirulák. "Toljad!"

Ötödszörre rendezik meg a nemzetközi fesztivált, melynek során december 2-től 5-ig naponta 2-3 blokkban összesen 41 filmet nézhetünk meg a Toldi moziban. A felhozatalban Norvégiától kezdve Svájcon át Olaszországig sok európai ország, köztük Magyarország is képviselteti magát egy-egy röviddel. A magyar alkotások közül melegen ajánljuk a Levegőt venni című kisfilmet, amelyet Bodzsár Márk rendező jegyez: kőkemény szatíra a ma üzletemberéről, aki meghasadt elméjével vetélytársat kreál magának, ha épp nincs kivel küzdenie. Magyar alkotó műve még a Valakinek a valamije (r. Reisz Gábor) és a Paktum (r. Nagypál Orsolya).   

Tegnap megjelent az idei utolsó Filmvilág. A decemberi számban olvashatunk Pasolini örökségéről, a transzhumán jövőről, az exploitation filmekről, Arthur Pennről és az angolszász képregényekről.

Pasolini egy szomorú évforduló miatt kaphatott helyet a számban: 35 év telt el a hírhedt és ellentmondásokkal teli, szóbeszédre is okot adó gyilkosság óta, melynek az olasz rendező volt az áldozata. A Filmvilág vele kapcsolatban foglalkozik szenvedély és ideológia viszonyával, a direktor életével és az életét irányító filozófiával is. 

Mai hír az Indexen: "Kocsis Ágnes filmrendező Pál Adrienn című, Cannes-ban a kritikusok nemzetközi szövetségének FIPRESCI-díjával jutalmazott játékfilmjéhez hiányzik pár beígért állami és forgalmazói támogatás, így nem tud mozikba kerülni."

A Laterna kiegészítése: a Pál Adrienn nemcsak Cannes-ban nyert, hanem Cottbusban, Moszkvában, Bitolában, és időközben Londonban is bemutatták - sikerrel.

Ugyan nem kifejezetten elegáns szó, de azt hiszem, a "vérciki" a legtalálóbb a jelenlegi helyzetre. Díjak és elismerések ide vagy oda - úgy tűnik - a film magyarországi bemutatója elmarad. Ezért kárpótlásképp nézegethetjük a film imdb-s oldalát, ahol látszik, hogy mennyire magyar a film (country: Hungary/France/Austria/Netherlands). "A Pál Adrienn akkor magyar, amikor külföldön épp díjat nyer, amúgy  - ha például támogatást kellene adni rá - nem" - fogalmazott egy rádiós interjú során nem is olyan rég Gábor Éva, a címszereplő. A film mostmár a nemzetközi elismerésre rácáfolva is kitagadtatott a honi vásznakról, mert nincs pénz az immáron (az adófizetők forintjaiból) elkészült, külföldön is bizonyított művet itthon bemutatni.

1935-ben született a Heves megyei Pélyen, szülei pedagógusok voltak. 1954-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, s miután kiröppent innen, a Nemzeti Színházban kezdett játszani. Több tv-s szereplés után az áttörést Fábri Zoltán Körhintája hozta. Azóta Kossuth- és Jászai-díjban is részesült, 2000-től a Nemzet Színésze. Ma ünnepli 75. születésnapját.

Törőcsik Mari Soós Imrével legendásat alakított Fábri 1956-os, sokat emlegetett és számtalan helyet idézett filmjében. A Körhinta szerelmespárja kitart egymás mellett annak ellenére, hogy a lányt apja másnak szánja. Persze a történet nem ilyen egyszerű, a Sarkadi Imre írásából adaptált film nemcsak szerelemről, hanem régi és új, vagyis a magántulajdon és a téeszesítés harcáról is szól. És nem utolsó sorban van a filmben egy olyan jelenet, ami vizuálisan már-már egyetemes filmtörténeti jelentőséggel bír.

Holnap kezdődik az Anilogue fesztivál, amelynek Budapest immár nyolcadszorra szolgál helyszínéül. Az európai animációs rövidek mellett helyet kapott a programban pár nagyjátékfilm is: cseh, francia, brit, belga, magyar és japán alkotók művei.

Az animációban, minthogy nincs a realitáshoz kötve, számtalan lehetőség rejlik. Ezt a tézist bizonyítja az Anilogue felhozatala is. November 24-től december 2-ig valóságos animáció-zuhatag árasztja el Budapest (és Bécs) városát. A magyar fővárosban az Urániába és a Toldiba kell menni, ha felkeltette érdeklődésünket az idei program. Izgalmasnak ígérkezik például a Jacques Tati-animáció: a Belleville randevú háromszoros Oscar-jelölt rendezője a francia "komikon" '56-os forgatókönyvégből készítette új filmjét. A svéd Metropia már szerepelt nálunk, a különös disztópiát tavasszal láthattuk a Titanicon. A Kells titka pedig magyar vonatkozásában lehet fontos a honi nézőknek: a film jelentős hányadát a Kecskemétfilm stúdiójában magyar animátorok közreműködésével vették fel. 

Tegnap este az Űrturisták című zárófilmmel véget ért a hetedik Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, rövidebb nevén a Verzió. A Toldi moziban és a Cirkó Gejzírben öt napon keresztül Mexikótól kezdve Indián és Afganisztánon át Kínáig képviseltették magukat a világ országai - nyomor, küzdelem és kilátástalanság vetekedtek reménnyel és a boldogsághoz vezető utak megtalálásával. Tartalmas öt nap van mögöttünk.

A záróvetítés előtt kihirdették az idei nyerteseket.  A Verzió-díjat a közönség szavazatai alapján A bűnösség vélelme című film kapta - érzésünk szerint joggal. A leglátogatottabb és egyben legmagasabb szavazatot kapott magyar film az Eltitkolt évek volt, a filmet különdíjjal jutalmazták. A Duna Televízió díját Az utolsó vonat nyerte el, ami egyben azt is jelenti, hogy a Dunán a közeljövőben megnézhetjük a kanadai-kínai alkotást. 

Ma kezdődik Marosvásárhelyen az Alter-Native nemzetközi rövidfilm-fesztivál. A Maros megyei MADISZ romániai ifjúsági szervezet rendezi a mozgóképes seregszemlét, amelyben magyar alkotások is helyet kaptak. 

Idén 689 filmet neveztek be 52 országból: Argentínától kezdve Hong Kongon keresztül Luxemburgig a világ majd' minden tájáról érkeznek a rövidek. Az előzsűri szűrése után végül 52 kisfilmet mutatnak be a versenyprogramban. A nemzetközi zsűriben magyarok is képviseltetik magukat: többek között Muhi András és Vágvölgyi B. András ítélete dönt majd abban, hogy melyik film vihet haza díjat.  

A magyarországi nevezettek:

A Backstage kulturális folyóirat első száma október végén jelent meg. A szerkesztők és szerzők szándéka elsősorban a lassan húsz éve megszűnt Film-Színház-Muzsika újság célkitűzéseit folytatni.

A bevezető szerint a lap szeretne szellemiségében és értékeiben igazodni vállalt elődjéhez, de mindeközben új alapokra is helyezné a hangsúlyt. 

Az első számban feltűnően sok hely jut a táncnak: három írás is foglalkozik a hét művészet leginkább háttérbe szorított ágával. Ezen kívül találhatunk még interjút Haumann Péterrel, a nemzet színészével, három filmkritikát (Kövéren szép az élet, 22 lövés, Szeretők), olvashatunk Pécsről, a Portugál székesfehérvári és a Ványa bácsi budapesti előadásairól, valamint helyet kapott a Megasztár és a 100 Tagú Cigányzenekar is a lap oldalain. Áttekintve valóban a filmet, színházat, muzsikát járja körbe a Backstage.

Megjelent az új Filmvilág! Az ehavi lap összefogó tematikája a "női szem". Az ún. "male gaze" kifejezés Laura Mulvey feminista filmteoretikustól származik.

Mulvey elmélete szerint a filmtörténetben azért öröklődnek a nemi sztereotípiák, mert Hollywood a férfi szereplők pozíciójával tud csak azonosulni, mindig az ő szemszögéből tekint a női nemre. Emiatt a nő csak tárgyként lehet jelen a vásznon.

Budapesten ma délután négytől egészen hajnali háromig várja az érdeklődőket a Fogasház és a Tűzraktér. Ez alatt az idő alatt különböző országok animációs kisfilmjeit tekinthetitek meg: Németországtól kezdve Lengyelországon át Portugáliáig külön szekciókban mutatkoznak be a filmesek. 

A külföldi merítés mellett Magyarország is képviselteti magát: a Fogasház ad otthont a Mese.tv és a MOME programjának, vagyis a mozgóképes gyerekvers antológia ősbemutatójának. Az első 14 epizód 2008-ban készült el M. Tóth Géza vezetésével, és az interneten összesen másfélmillió nézőt vonzott. 

Előre bocsátjuk: nem láttuk a Dobogó kövek című filmet. Sőt, nem is tudtunk róla egészen a múlt hétig. Hogy ennek mi lehet az oka? Valószínűleg az, hogy állami támogatás, valamint szponzori és kereskedelmi tv-s hozzájárulás nélkül, magyarán saját zsebből készült, így vélhetően a szűkös költségek miatt a reklámhadjáratot is a bemutató előtti hétre időzítették. 

Martin Csabának nem ez az első ilyen kísérlete, korábban is készített már önerőből filmeket. Most magára vállalta az író, a casting director, a rendező, a főszereplő, a producer és a vágó szerepét is. Hogy milyen filmet sikerült a végére összehozni, azt holnaptól megnézhetitek magatok, addig is itt a nem túl bizalomgerjesztő trailer.

Időközben megjelent egy videó, ahol Schwetz Ferenc rommá gyalázza a filmet. Az ál-rejtett kamerás felvételt büszkén mutogatják a film facebookos oldalán, amely egyébként jelenleg (2010. 10. 27., 14:10) 524 rajongót számlál (gyors összevetés: A nyomozónak 444 van, és a Dobogó kövek még nem ment a budapesti mozikban).