Káosz káosz hátán - valahogy így lehetne röviden leírni azt, ami 2010-ben történt a magyar mozgókép életében. Tavaly leváltották az MMKA igazgatóját, majd az új igazgatót a "filmszakma őszödi beszéde" után lemondásra szólították fel. Mindeközben rendezők és más filmművészek kiáltványokat fogalmaztak, köztük olyanok is, akik aktívan hozzájárultak ahhoz, hogy idáig jutottunk. A zavarosban berekesztettek mindenféle támogatások, az MMKA kereke nyikorgott egy kicsit, majd megállni látszott, azonban az ezt helyettesítő intézmény még nem jött létre - ehelyett csupán egy átláthatatlan médiatörvényt kaptunk az arcunkba. Tovább is van. Mondom.
Volt egyszer egy olyan kezdeményezés, hogy 'Kortárs magyarok'. A meghirdetett vetítésekből azonban épp a legérdekesebbek maradtak el: a Pál Adrienn nagy port kavart a külföldi elismerés, és az itthoni támogatás megvonása miatt, a Womb azonban még bízik az állítólagos márciusi bemutatóban - s teszi mindezt olyan csöndben, hogy senkinek ne tűnjön fel, ha véletlenül mégsem kerülne sor rá.
Közben jött a hír, hogy az art moziknak egy-két hónapon belül pénzhiány miatt befellegzett, magyarán ha lesz is magyar film a jövőben, nem lesz hol bemutatni. Ugyanis nem lehet minden itthon készülő projekt egy Üvegtigris 3. vagy ne adj' isten egy Dobogó kövek, hogy multiplexekben mutassák be őket.
A Filmszemle körüli kálvária sem a múlt héten kezdődött. Kőrösi Zoltán először is bejelentette, hogy a 2011-es Szemle az első macskakő a változáshoz vezető rögös úton, vagyis átmenet, hogy a magyarból nemzetközi, a félamatőrből profi, az európai szinten jelentéktelenből grandiózus és külföldön is elismert fesztivál legyen. Éljen - mondhatnánk, de a jelek egyelőre nem efelé mutatnak, bár abban sem lehet biztos az ember, hogy mutatnak-e egyáltalán valamerre.
A facebookon mindeközben csoport alakult 'Legyen 42. Filmszemle!' felkiáltással, amihez mindössze 358 ember csatlakozott. Mintha annyira nem lennénk kíváncsiak a magyar filmekre. Aztán jöttek olyan hírek, hogy nem lesz Szemle, amit olyanok váltottak fel, hogy lesz, csak áprilisban. Erre rákontrázva februári filmhétvégét jelentettek be a szakmabeliek, majd vélhetően a nagy kavarodást és az egymással együttműködni nem tudást szemrehányó cikkek illetve a Filmszemle időpontjának hivatalos bejelentése miatt erről végül is lemondtak. A Kőrösi által lehetséges helyszínként emlegetett 'Cet' ugyan még nincs kész, de talán áprilisra átadják. Persze a mögött is egy nagy kérdőjel éktelenkedik, hogy milyen filmeket mutatnak majd be ezen a bizonyos 42. "átmeneti" Filmszemlén, hogy a tavalyi költségvetés fele mire lesz elég, és hogy egyáltalán elegendő-e ez a pár hónap egy ilyen kaliberű rendezvény megszervezésére. Az április végi időpont egyszerre szerencsés és szerencsétlen: mivel ekkor már minden külföldi újságíró és fesztiválszervező javában a cannes-i filmfesztivállal van elfoglalva, sem a fejetlenségnek, sem a magyar filmnek nem fog híre menni a nagyvilágba. Előbbi jó hír, utóbbi meg nincs.
És végezetül, a filmes oktatás átszervezése után, jöhet a pont az i-re, amit Andy Vajna kinevezése jelent a filmszakma megújításáért felelős kormánybiztosnak. Vajna profizmusát nem célunk vitatni, az azonban elgondolkodtató, hogy az általa képviselt, hollywoodi mintára épülő filmipar megvalósítható-e itthon. De már az is sikernek könyvelhető el, ha a fent illusztrált káoszt sikerül némileg gatyába rázni.
Képek forrása: Pesti Est és Filmtett
