Kispesten született, édesapja főpincérként dolgozott a családi kisvendéglőben, ám a gazdasági válság miatt csődbe ment a vállalkozás. Cserkész lett, majd egy tanára hatására elgondolkodott a papi pályán. A második világháború alatt kármegfigyelő szolgálatot teljesített, később Somogy megyében hadimunkára fogták. Érettségi után felvették a Színiakadémiára, közvetlenül diplomájának megszerzése után elszerződött a Nemzeti Színházhoz. Sinkovits Imre 2000-ben ezen a napon hunyt el.
Mielőtt elindult volna a színészi pályán, igen sok kalandban volt része. Fiatalkorát a cserkészkedés formálta, ám - belső konfliktusokkal küzdve - a levente-mozgalomban is részt vett. Édesanyja németül tanította: ez igen nagy hasznára vált, amikor a második világháború vége felé a visszavonuló németekkel találkozott. Egyszer még egy Németországba tartó vonatra is felrakták, ám szerencsésen lemaradt Szentgotthárdnál. Az oroszokkal is akadt némi konfliktusa: több családtagját elvitték, ő maga háromszor szökött meg a malenkij-robot elől.
Színészként igazán maradandót alkotott mind a színházban, mind a mozgóképen, sőt még a szinkronstúdióban is. A Nemzeti Színházon kívül megjárta a Belvárosi Színházat, a József Attila Színházat és a Pesti Magyar Színházat is, filmet forgatott Fábri Zoltánnal, Keleti Mártonnal és Várkonyi Zoltánnal. Nemcsak színészi játékának köszönhetően írta be alakját a filmtörténelemkönyvekbe, különleges orgánumának hallatán gyermekkorunk egy-egy szelete elevenedik meg, többek között Törpapa vagy a Micimackó mesélője. Munkássága jelentőségét több ízben díjakkal ismerték el, 2000-ben a Nemzet Színésze lett. Ma este 9-kor a Duna Televízióban egy kései filmjét, a Retúrt vetítik, mi viszont egyik legemlékezetesebb filmszerepével szeretnénk rá emlékezni.
Forrás: Wikipédia