Budapesten ma délután négytől egészen hajnali háromig várja az érdeklődőket a Fogasház és a Tűzraktér. Ez alatt az idő alatt különböző országok animációs kisfilmjeit tekinthetitek meg: Németországtól kezdve Lengyelországon át Portugáliáig külön szekciókban mutatkoznak be a filmesek.
A külföldi merítés mellett Magyarország is képviselteti magát: a Fogasház ad otthont a Mese.tv és a MOME programjának, vagyis a mozgóképes gyerekvers antológia ősbemutatójának. Az első 14 epizód 2008-ban készült el M. Tóth Géza vezetésével, és az interneten összesen másfélmillió nézőt vonzott.
Ezen a jeles napon érdemes elgondolkoznunk a magyar animáció helyzetéről, amely Rófusz Ferenc Oscar-díjas rajzfilmrendező szerint ilyen rossz helyzetben még sosem volt. Az állami támogatást ugyanis befagyasztották, a februárban kiírt tavaszi fordulót először júliusra halasztották, de ez is elmaradt. Valószínűleg a rajzfilmkészítők idén már nem jutnak állami pénzekhez. Pénz nélkül pedig nehéz bármerre is lépni.
Ez azért rendkívül sajnálatos, mert a magyar animáció már sok mindent letett az asztalra. Csak egy gyors fejszámolás: a legújabbak közül ott van Ducki Tomek Életvonala, és Felméri Cecília Mátyás, Mátyása, de ne feledkezzünk meg a Maestróról vagy a Nyócker!-ről sem, és akkor Kovásznait, a Macskafogót, a Magyar népmeséket, A nagy ho-ho-ho-horgászt és Pom Pomot még nem is említettük. Ezeken egy generáció nőtt fel, s a nosztalgia közepette agyunk egy rejtett szegletében felvillan a nagy kérdőjel: a mai gyerekeknek vajon mi jut? Remélhetőleg az új MMKA nem hanyagolja el ilyen mértékben a szakma ezen területét, amire van remény, ugyanis ha hiszünk Kőrösi nyilatkozatainak, a gyermek- és ifjúsági filmek feltámadnak harmadnapra.
Ha mélyebb elemzést szeretnél olvasni a témáról, itt találsz egy részletekbe menő cikket. Mi is írtunk már egy rövidebbet a magyar animáció helyzetéről - itt.
A mai programsorozatról pedig ezen a blogon olvashatsz bővebben.