A neoavantgárd művészet egyik legérdekesebb, legösszetettebb és legnagyobb hatású alkotója, Erdély Miklós művészetéről most két kiállítás keretén belül is élesebb képet kaphat az érdeklődő: az Eredeti és másolat a Vintage Galériában ápr. 15-ig, az Ingigórajzok pedig a Kisteremben ápr. 22-ig látogatható.
Erdély Miklós életművét a szakirodalom máig nem dolgozta föl teljes mértékben. Jóllehet, az évek során megjelent egy, a művészetpedagógiai tevékenységét feldolgozó kötet, illetve több tanulmány és tematikus folyóiratszám, mégis akadnak még felderítetlen területek Erdély pályáján. Élete és munkássága körülbelül annyira igényelné a teljes feldolgozást, mint Kovásznai Györgyé (akinek hagyatékát tavaly egy kiállítással és egy hiánypótló kötettel igyekeztek elhelyezni Magyarország művészeti térképén). Igaz, mindkét alkotó elsősorban újító fellépésével és sokoldalúságával emelkedik ki a huszadik század magyar művészeti palettájáról, mégis a két életút már a kezdetektől más mederben folyt.
Erdély a Képzőművészeti Főiskolán szobrászatot tanult, mesterének Bokros Birman Dezsőt vallotta, aki mellett műhelyében rajzolt és mintázott. Később építész-mérnöki oklevelet kapott a BME-n, majd 1963-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahova fel is vették, de az iskolát nem tudta elkezdeni. Ehelyett tanulmányutakat tett Párizsban, Londonban, Belgiumban, Jeruzsálemben és az Államokban is. Hazatérve a KÖZTI dolgozójaként részt vett a Budai Vár rekonstrukciójában. A Budapesti Építőanyagipari Vállalatnál helyezkedett el, kidolgozta a fotómozaik technikáját, amely a továbbiakban a megélhetését biztosította.
Erdély az 1960-as évek második felétől új kifejezési formákkal jelentkező avantgárd irányzat egyik legizgalmasabb személyisége volt. A hagyományos képzőművészeti műfajok mellett az akcióművészet, az environment és a koncept art iránt mutatott különös érdeklődést. Elméleti beállítottságú művészként, filmrendezőként és költő-íróként az említett művészeti ágak új kifejezési lehetőségei foglalkoztatták.
A Vintage és a Kisterem ezúttal közös koncepció alapján válogatott a hagyatékból: a két kiállításon egymással összefüggő fotómunkák és indigórajzok váltják egymást.
Forrás: artportal.hu, Magyar Narancs