Ma végre bemutatták a hányattatott sorsú berlini díjazottat, A torinói lovat, ezért a Laterna a rendező előtt tiszteleg többek között korai kisfilmjével, a Hotel Magnezittel.

Tarr Béla tizenévesen amatőrként kezd el filmezni, majd míg hajógyári munkásként dolgozik, felfigyelnek rá a Balázs Béla Stúdió fiatal filmesei, akik pénzt és nyersanyagot biztosítanak számára. 22 éves, amikor a stúdió pénzéből elkészíti első nagyjátékfilmjét Családi tűzfészek címmel. Tarr eredetileg dokumentumfilmet akart csinálni egy kilakoltatott családról, ám a rendőrség nem engedi a helyszín közelébe. Ekkor úgy dönt, hogy inkább ún. dokumentum-játékfilmet készít a témáról, vagyis amatőr szereplőkkel, valós helyszíneken, improvizált dialógusokkal veszi be az akadályt. A hat nap alatt elkészített film egy csapásra ismertté teszi a nevét. 

Tarrt első filmje bemutatása után felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1981-ben végzett. A Hotel Magnezit vizsgafilmnek készült - ebből és Tarr korai munkásságából általában látszik, hogy a rendező egész más úton indult, mint amilyenen most jár.

1981-ben, miután végez a Főiskolán, megalapítja a Társulás Filmstúdiót, melynek feloszlásáig, vagyis 1985-ig tagja.  A Panelkapcsolat című filmje az első lépés abba az irányba, melyből végül kifejlődik oly jellegzetes stílusa: ugyan még a dokumentarista vonalat követi, de már profi színészekkel dolgozik (Koltai Róberttel és Pogány Judittal). 1984-ben távolodik el végleg a realizmustól Őszi almanach című filmjével.

Az 1987-es Kárhozat forgatókönyvét már Krasznahorkai László novellájából írja - ez a szimbiózis azóta is töretlen.  A fekete-fehér, lepusztult tájakon játszódó, lassú és nagyon hosszú beállítások a rendező kézjegyévé fejlődtek. A torinói ló tehát egy majd' harminc éve formálódó stílus betetőzése és lerombolása egyben.

Kritikánkat itt találod.

Forrás: Wikipédia