Köves Tamás autodidakta grafikusművész 1973-ban született Budapesten. Dinamikus emberábrázolásai a világ minden tájára eljutottak képeslapjain. Tollgrafika-gyűjteményét, amely már második kiadását élte meg, először 2009-ben adták ki Az orron túl címmel. Rajzai szorosan kötődnek a zsidó vallás gondolatiságához, szakrális elemeihez, vidámságához. A napokban készült el első animációs rövidfilmje, melynek kapcsán a művésszel többek között a grafika és a mozgókép kapcsolatáról beszélgettünk.
Laterna Hungarica: Hogy jött az ötlet, hogy a grafikáidból mozgóképet készíts?
Köves Tamás: A fejemben mindig mozgóképek vannak, azokat kell kimerevíteni. A grafikáim nem mások, mint pillanatképek ebből. A rajzok alapgondolata az, hogy mozgásban kell lenni, legyen szó akár táncról, akár zenéről. Régóta járt a fejemben, hogyan lehetne a figuráimat megmozgatni. Egy nap jött ugyanis Franciaországból egy rajzfilmes, ő vetette fel először, hogy szívesen csinálna a grafikáimból filmet. Majd éveken át gondolkodtam rajta, hogyan tudnék én magam egy animációt készíteni, vagy akár másokkal összekapcsolódva megvalósítani valamit. Pár hónappal ezelőtt jött a felajánlás, hogy készítsünk egy rövid animációt.
LH: Mennyiben más filmet készíteni, mint rajzolni?
KT: Olyan érzés, mintha úgy kéne rajzolnom, hogy meg van kötözve a kezem. Mintha nem lennének karjaim. Egyrészt élvezetes, hogy más emberekre kell rábízni és átadni azt, amit belül érzek, másrészt összetett és nehéz munka. Viszonylag kevés, amit gyakorlatilag én csinálok benne, de a szervezés, a gondolatok átadása és az irányítás mind az én feladatom. A rajzolás során, ha valamit meg akarok valósítani, akkor előveszek egy lapot és megcsinálom. A filmnél másokra vagyok utalva. Például ha zene kell hozzá, a zenészeket külön-külön meg kell keresnem, egyenként meg kell beszélnem velük, mikor, mit és hol kell játszaniuk. Tehát összehasonlíthatatlanul több az olyan feladat, amelyben másokra kell hagyatkoznom.
LH: Miről szól ez a kisfilm, mi az apropója?
KT: Az volt a koncepcióm, hogy ünnepekkel kapcsolatos kisfilmeket csinálnék. Mikor ez a lehetőség előtérbe került, akkor az időben következő zsidó ünnepet választottuk ki, ez a purim – így a purim ünnepével kapcsolatos vigalomról szól.
LH: Kik vettek részt a megvalósításában?
KT: Egy barátom, Pauler Attila egyszer eljött egy kiállításomra. Akkoriban egy animátorral dolgozott együtt, aki több rajzfilmet is készített már, saját vállalkozása van. Fritz Zoltánnak hívják. Ő készítette az animációkat a rajzaim és az instrukcióim alapján.
LH: Hogy készült a film zenéje?
KT: Az egy izgalmas ügy. Én azt hiszem, belül hallok zenét, de mások szerint teljesen botfülű vagyok. Az biztos, hogy nagyon-nagyon tudom élvezni. Azt gondoltam, hogy megvannak a rajzok, kiválasztunk egy zenét, amire megmozgatjuk őket, de mint kiderült, ez ennél összetettebb. A zenék jogvédelem alatt állnak, így meg volt kötve a kezünk. Ki kellett találni a hangulatában leginkább hozzá illőt, ami visszaadja azt a dinamikát, amit a rajzaimban szeretnék kifejezni. Majd meg kellett találni az előadókat is. Elkezdtem az ismeretségi körömben zenészeket keresni, akiről azt gondoltam, hogy közel áll hozzájuk az a világ, amit a rajzaimban próbálok kifejezni. A végére egy kis zenekar szerveződött, és még az a gondolat is felmerült bennem, hogy készítsünk egy saját albumot velük, hiszen egy stúdióban, egy általunk írt zeneszámot vettünk fel. Tetszett és nagyon jó hangulatban zajlott a zenekészítés. Volt, aki még pálinkázott is – a lényeg az volt, hogy létrejöjjön közben egy haszid-party hangulat.
LH: Kiknek készült ez a film?
KT: Erre a kérdésre soha nem tudom a választ. Talán azoknak az embereknek, akik hozzám hasonlóan éreznek, csak nem találják a módját, hogy kifejezzék ezt. Alapjában véve bárkinek, akihez elér.
LH: Mennyi idő összerakni egy ilyen kisfilmet?
KT: Két hónapig készült a film, a következő valószínűleg már gyorsabb lesz. Anyagi korlátok is vannak, de mivel sosem csináltam még ilyet, ezért az előkészületek is sok időt vettek el. Talán a zenével toporogtunk a legtöbbet.
LH: Gondolkodtál-e már a folytatáson?
KT: Nagy vágyam, hogy minden ünnepet megfilmesítsek, de a lehetőségek korlátozottak. Egyelőre másfél percre volt pénz és idő. Szeretném, hogy valakinek elnyerje a tetszését és utat törjön a további terveknek.
Ha tetszett az interjú, nézz körül Köves Tamás honlapján itt.
Szerző: Vághy Anna
