HTML

laterna hungarica

Hírek és vélemények a magyar film világából.

Facebook

Címkék

1956 (1) 3d (1) adrienn (6) aglaja (1) almasi (1) alternative (1) anilogue (1) animacio (17) áron (1) art (1) bela (2) béla (1) bemutato (3) berlinale (4) beszelgetes (2) bodzsar (2) borsod (1) budapest (2) buli (2) cannes (6) cigany (2) csaszi (1) csicska (2) csinibaba (1) csukas (1) curtis (1) diafilm (1) dokumentumfilm (11) dvd (2) előadás (1) elozetes (19) epiteszet (2) erdely (1) erdo (1) ferenc (1) fesztival (33) film (1) filmklub (10) filmnapok (3) filmszemle (30) filmvilag (10) fliegauf (2) folyoirat (19) foto (1) friss (26) gothar (3) gyorgy (2) hajdu (3) haumann (1) hersko (2) horror (1) imre (1) indavideo (1) interjú (10) istvan (2) jancso (2) jarmusch (2) jatek (1) jegyzet (8) jeles (1) juci (1) karoly (1) karpati (1) kiallitas (5) kid (2) kolorado (2) komlos (1) konyv (2) kornel (1) kovasznai (1) kritika (18) latinovits (1) lovas (1) magyarhangya (1) makk (1) mari (1) mark (1) matine (7) mátyássy (1) mediawave (4) miklauzic (3) miklos (1) molnar (1) mor (1) mozi (3) mozinet (2) mufaji (1) mundruczo (3) odeon (1) operatőr (1) pal (6) palfi (1) palyazat (1) peter (2) pilot (1) pinkwater (1) piroska (1) porno (1) portre (14) prizma (5) reklam (1) reszlet (1) retrospektiv (1) rofusz (1) rövidfilm (37) sci fi (1) sinkovits (1) sorozat (4) sorsod (1) szabo (2) szarajevo (3) szelid (1) tancfilm (1) tarr (7) teremtes (1) titanic (1) tony (1) torocsik (1) tv (3) utoler (2) uvegtigris (1) verzio (4) vespa (2) visszatekintes (3) web (3) womb (2) zene (2) Címkefelhő

Friss topikok

Széljegyzet: Budapest, te csodás - avagy a "Jolie-Pitt"-hype

2010.10.22. 14:25 Laterna

Nemrég a Rózsák terén jártam. Nem értettem, mi történhetett: tönkrevágott autók balesetre engedtek következtetni, de a homokzsákok és a szögesdrót összezavart. Kellett aludnom rá egyet, hogy rájöjjek: Angelina Jolie forgatásának helyszínére keveredtem!


Az egész augusztusban kezdődött, mikor egy bolti kamera rejtélyes felvételei napvilágot láttak: "Valóban itt járt Angelina?" - kérdezte a kereskedelmi tv riportere sokatmondóan a kamerába pillogva. A kisváros lakói hol váltig tagadták a hírt már-már felháborodva azon, hogy ilyesmi egyáltalán felvetődik valakiben, hol pedig szájuk széli mosollyal bólogattak beavatottakhoz méltóan.

Végül a pletyka ténynek bizonyult, Angelina jött, látott, és nem sokkal később visszatért, hogy Magyarországon forgasson. Azóta arról szól a fáma, hogy talál-e az igényeinek megfelelő ingatlant, hogy a gyerekek mennyire tudnak (vagy nem tudnak) franciául, illetve hogy a lesifotósok a közeli bérházak folyosóin küzdenek a jobb helyekért. Hogy Angelina és családja ezt a hihetetlenül nagy érdeklődést mennyire bírja? Nos, majd nyilván elmondja ő maga valamilyen fórumon, mi meg majd jól hiszünk neki.

Az aktuális felfordulás arra sarkallt, hogy végiggondoljuk, Jolie-n kívül milyen külföldi filmeseket ihletett meg már Budapest városa. Tavasszal például Sir Anthony Hopkins rosszullététől zengett a sajtó,  és heves párbeszéd folyt a '72-es müncheni olimpia megfilmesítése körül is. Spielberg München című filmje nagy mosolygásokat váltott ki azokból a magyar nézőkből, akik tudták, hol van az Operaház.

De nem Jolie, nem Hopkins és nem is Spielberg volt az első, aki felhasználta filmjében városunkat. A legtöbb esetben, ahogy a Münchennél is, Budapest álruhát ölt - kevés az olyan film, ahol a főváros vállaltan Budapestként jelenik meg (ez alól - érthető okokból - kivétel a tavalyi, magyar-brazil-portugál koprodukcióban készült Budapest című romantikus dráma). Ám ez nem volt mindig így: hajdanában, danában igen jól kezdett a főváros a mozgóképiparban, méghozzá Budapest-szerepben, mindenféle álarcot félredobva: a Lumiére-testvérek 1896-ban ellátogattak hozzánk, hogy filmre vegyék a milleniumi ünnepségeket. A harmincas években általános gyakorlattá vált, hogy egy filmet több nyelven is felvettek. Így a magyarok sok helyre küldték ki az idegen nyelven készült magyar filmeket, amelyekben Budapest városa is markáns szerepet kapott. A harmincas években német kollégák érkeztek forgatási szándékkal, utána sokáig szocialista országok képviselték magukat köreinkben, s véletlenül olykor egy-egy imperialista is becsúszott a képbe. Ma már Hollywoodtól kezdve Bollywoodig minden népség megfordul itt.

Az utóbbi évekből az Én, a kém című Eddie Murphy-mozi keltett felháborodást: az Indextől lehúzó kritikát kapott magyarszemlélete és az ominózus "szőröshónaljú magyar lányok"-merénylet miatt. Az Én, a kém (más kollégák filmjeihez hasonlóan) Budapest posztkommunista voltát hangsúlyozza - fővárosunkban számtalan olyan helyszín található, amelyeket mintha nem érintett volna a rendszerváltozás szele. Bizonyos filmesek a valóságtól teljesen elrugaszkodva formálják újra Budapestet a saját kedvük szerint: pár éve Aks címmel forgatott nálunk misztikus thrillert egy indiai rendező. De nemcsak thrillernek, hanem vámpír-horrornak is alkalmasak a budapesti terek. Ilyen például a B-kategóriás Drakula átka, vagy a nagyobb népszerűségnek örvendő Underworld, amelyben Görög Zita cameózott egyet. Budapesten (is) forgott még a Kékszakáll Richard Burtonnel, egy Démonkatedrálisnak elnevezett gótikus horrorőrület, vagy az Edge of Sanity, amely Anthony Perkins főszereplésével gondolta újra a Dr. Jekyll/Mr. Hyde sztorit. Perkins kétszer is tiszteletét tette nálunk: egy év múlva A sötétség leánya című film miatt jött Budapestre - ez a brutális, kínzókamrás, hallucinogén moziélmény mellesleg Romániában játszódott.

München? Románia? Budapestnek ezer arca van - a Vörös zsaruban még Moszkva szerepébe is belebújt, az Evitában pedig Dél-Amerika ékeskedett budapesti tollakkal. A sort persze még lehetne folytatni - ha nem is a végtelenségig, de egy darabig biztosan. És hogy ez miért jó nekünk, budapestieknek? Fogós kérdés, talán kis is fog rajtam. Mert nálunk nincsenek igazi sztárok? Mert a sztárkultusz helyett a celeb-"kultúra" virágzik? Mert egy Anthony Hopkins vagy egy Madonna azért mégis valaki? Nekünk nincsenek ilyen "valakijeink"? A figyelemelterelő hadművelet sikeres, a budapesti agya Angelina, és nem a politikai botrányok, a magánéleti problémák, vagy infláció körül forog. Még ha csak pár perc erejéig is. 

De nem célom elvitatni az ilyen és hasonló hype-októl semmit - hisz' végtére nekem is más volt aznap a Rózsák terén járni, mint az év maradék 364 napján. Egy valami azonban biztos: a Magyarországra érkező filmesek kreatívan, merészen, a valóságtól elrugaszkodva használják a budapesti tereket, míg a magyarok többnyire ragaszkodnak ahhoz, ami: Budapest. De a néző is pontosan ugyanazt a Budapestet látja nap mint nap. Talán kicsit unalmas már, mikor a kallódó főhős a pesti éjszakában az Alagút tetején mélázik, az Andrássy út fényűző üzletei előtt lődörög, a zötyögő sárga villamoson beletörődik, a szétgraffitizett aluljáróban összeomlik, vagy a Dunánál a rakodópart alsó kövén nézi, ahogy úszik el a dinnyehéj. Az agyonhasznált nevezetességek és a posztkomcsi kupleráj között bőven van még mit előkaparni a betonrepedésekből, a falhézagokból, vagy a sötét sarkokból. Mert állítólag Budapestnek ezer arca van.

 A leltár elkészítéséhez és a gondolkozáshoz sokat segített Kubiszyn Viktor cikke.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest jegyzet epiteszet

A bejegyzés trackback címe:

https://laterna.blog.hu/api/trackback/id/tr902390940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása