Pár napja nyilvánosságra hozták a Szarajevói Filmfesztivál rövidfilmes programját. A versenyző filmek listáját átfutva megakadt a szemünk a 180/100-on: Nagy Bálint és Lőrincz Nándor filmjét nem is olyan rég mutatták be itthon a Toldi moziban. A rendezőpárossal Mátyás király örökségéről, Budapest alternatív felhasználási módozatairól és az improvizáció mibenlétéről beszélgettünk.
Laterna Hungarica: A magyarországi bemutató után a filmről szinte csak jót lehetett hallani. Vagy tévedek?
Nagy Bálint: Szerencsére nem, legalábbis hozzánk az jutott vissza hogy sokan szerették. De lehet hogy hazudnak.
Lőrincz Nándor: Igen, egy ilyen bemutatón csak azok jönnek oda hozzád, akiknek tetszett a film. De én megmátyáskirályoztam pár társaságot, és így is jól teljesített.
L.H.: Megmátyáskirályoztad? Ez mit jelent?
L.N.: Inkognitóban oda kell menni néhány figurához, akit nem ismersz, és elmondod, hogy szerinted nem volt nagy szám a film, aztán megkérded, mi az ő véleményük.
N.B.: És ha nem tetszik nekik, be lehet vezetni a füstpénzt.
L.N.: Vagy a kapuadót.
L.H.: Ez jó teszt. Többen kiemelték a film hangulatát. Szerintetek miért?
L.N: Jók az összetevői. Van egy vicces alaphelyzet a vérnyomásmérővel meg a friss szakítással, van három komikus, de valós gyökerekkel rendelkező karakter, akik egymást erősítik, meg ott van Budapest, a Duna és persze az LGT.
L.H.: Viccesek ezek a "csúnya" emberek ebben a szép városban. Jó, hogy végre nem képeslapokat vagy panelházakat láttunk Budapestből.
L.N.: Ez volt a szándék, izgalmasnak tartottuk a kontrasztot, amire te is utalsz. Mindannyian csináltunk már csúnya dolgokat a város legszebb részein, ami persze nem jelenti azt, hogy pacekban kell látnom a Parlamentet egy köpés közben. Próbáltunk olyan képeket keresni ezekről a slágerhelyszínekről, amelyek nem egyértelműek.
N.B.: Ezért sem akartuk túlplánozni a filmet, végig célunk volt, hogy kevés képpel építkezzünk. Nem akartuk nagyon direktbe megmutatni ezeket a helyszíneket, hanem inkább hagyni, hadd legyen a város csak egy plusz felület, háttér. Ráadásul ez a forma teret hagy az irányított improvizációnak.
L.H.: Ezt akartam is kérdezni, mert általában hitelesek a színészeitek, az Egyéjszakás is kiváló példa erre. A 180/100-nál a színészek végig improvizáltak, vagy voltak megírt dialógok?
N.B.: Minden jelenet meg volt írva, a dialógusokkal együtt. Ez már csak azért is muszáj volt, mert a forgatási lehetőséget egy forgatókönyvíró pályázaton nyertük. (A XV. kerületi Csokonai Művelődési Ház pályázatán - a szerk.)
L.N.: De a színészpróbákon és a forgatáson már rögzített improvizációval dolgoztunk, a könyv csak mankó volt. Bár utólag meglepő, hogy mennyi minden meg volt előre.
L.H.: A hányás meg volt írva előre?
L.N. Persze.
L.H.: És a cicavirág mogyoró?
L.N.: Az nem.
L.H.: Mondjátok, hogy jut eszébe két huszonötévesnek LGT-re készíteni egy filmet?
L.N.: Mindketten ismerjük és szeretjük, én speciel LGT-re nőttem fel. És úgy éreztük, hogy nagyon passzol a film fanyar hangulatához.
N.B.: Ezen kívül ez a zene kifejezetten alkalmas az ellenpontozásra. Nagyon direkt módon használtuk, gyakorlatilag mindig azt éneklik, amit épp a szereplőink gondolnak. Ezáltal egyszerre képes elidegeníteni és plusz jelentéstartalmat adni a jeleneteknek.
L.H.: A zenekar mit szólt hozzá, hogy egy rakás számukat fel akarjátok használni?
N.B.: Nagyon jófejek voltak, sokat köszönhetünk nekik. Szépen sorban mindenki aláírta, hogy a felhasznált kilenc dal mehet a filmbe. Presser, Somló, Karácsony, Frenreisz, Adamis Anna, szóval mindenki, akinek köze volt az általunk felhasznált dalokhoz dal- vagy szövegíróként. Ez nekünk nagyon sokat jelentett, mert nehezen tudjuk elképzelni más zenével a filmet.
L.H.: Mire számítotok a film utóéletét tekintve?
N.B.: Egyelőre a klasszikus kisfilmes gyakorlatot kezdjük el: nyomjuk mindenféle fesztiválokra, aztán reméljük, hogy valahol elkapják a filmet – mint például most, Szarajevóban.
L.H.: Min dolgoztok most?
L.N.: A nagyjátékfilmterveinkkel foglalkozunk elsősorban. Az egyikhez már elkészült egy elég részletes treatment, de közben belekezdtünk két újba is. Illetve van egy régóta dédelgetett tervem, amit szintén együtt valósítanánk meg. Tulajdonképpen azt kéne eldöntenünk, hogy melyik kerüljön első helyre, de ez a megvalósíthatóság függvénye, ami folyamatosan változik, és így mindig másik projekt felé billen a mérleg nyelve. Ez egyébként elég kimerítő. Lassan le fogjuk tenni a voksunkat valamelyik mellett, hogy aztán abból írhassunk forgatókönyvet minél előbb.
